Tapasztalataink a Nemzetközi Sportrehabilitációs Konferenciáról, Dohából – Kocsis Kata és Kiss Kata gyógytornászok beszámolója
Idén ősszel a Magyar Sportrehabilitációs Egyesület (MASE) képviseletében nyolc fős delegáció tagjaiként utazhattunk Katar fővárosába, Dohába, hogy részt vegyünk a Nemzetközi Sportrehabilitációs Konferencián.
Kézrehabilitációra specializálódott gyógytornászokként külön öröm volt számunkra, hogy az eseményen a felső végtag és a kéz témája kiemelt figyelmet kapott — mind az előadások,
mind pedig a kiállítók körében.
Új technológiák, új inspirációk
A kiállítótérben különböző orvostechnikai újításokat próbálhattunk ki.
Kiemelten érdekes volt a distális radius törések operatív kezelésére szolgáló lemez, amely
– a megszokottól eltérő színe mellett – rendkívül könnyű anyagból készült, emellett mégis stabil rögzítést biztosít.
A kéz fontossága a sportrehabilitációban – Dr. Elizabeth Hagert előadása
Már az első napon elérkezett a konferencia egyik csúcspontja: meghallgathattuk Dr. Elizabeth Hagert, világszerte elismert svéd kézsebész inspiráló előadását. Egy kevéssé reflektorfényben lévő, de annál fontosabb témát járt körbe: miért nélkülözhetetlen a kézre és a felső végtagra is hangsúlyt fektetni a sportrehabilitációban. Dr. Hagert rámutatott, hogy az összes sportsérülés 25%-a a kéz és a csukló területét érinti, ezek 20%-a műtétet igényel, és a sportba való visszatérés átlagosan 3 hónapot vesz igénybe — egyes esetekben, például scaphoideum törés után, akár 9 hónapig is eltarthat.
Az előadás fő üzenete így szólt:
“A kézben rendkívül kis területen rendkívül sok képlet található – ezért a sportolói teljesítményben szó szerint minden milliméter számít.”
Ezt a szemléletet tökéletesen példázta Cherif Younousse Samba, olimpiai röplabda játékos esete is, akinek egy apró, a radius distalis végéről származó csontfragmentum elegendő volt ahhoz, hogy veszélybe sodorja az olimpiai szereplését. Dr. Hagert emellett kiemelte a sportolók mentális állapotának figyelembevételét is – hiszen végső soron mindig embert kezelünk, még akkor is, ha az ember éppen emberfeletti teljesítményt nyújt.
Radiológia és fájdalomcsillapítás – tágabb perspektíva
Marcelo Bordalo, muszkuloszkeletális kórképekre specializálódott radiológus, az MR neurográfia és a nagy felbontású ultrahang újdonságairól tartott előadást.
Nohad Al Malak osztályvezető szakgyógyszerész a multimodális fájdalomcsillapításról beszélt, míg Fulvio Renna aneszteziológus az intervenciós fájdalomcsillapító technikák széles palettáját mutatta be.
1. Idegblokád (Nerve block)
Akut vagy krónikus fájdalom fellángolásakor alkalmazzák: helyi érzéstelenítőt és/vagy szteroid injekciót adnak az ideg közelébe, ezzel megszakítva a fájdalomjelet és csökkentve a gyulladást. A célja az, hogy megakassza a krónikus fájdalmat és mielőbb elkezdhető legyen a gyógytorna. Ilyen lehet például az epidurális injekció és a perifériás idegblokád.
2. Száraz tű technika (Dry needling)
Izomeredetű fájdalmak kezelésére szolgál elsősorban. A terapeuta vékony tűket szúr közvetlenül a triggerpontba, ami kiváltja az ún. „local twitch response”-t, ezzel fokozza a vérkeringést és kedvező idegi hatásokat indít el. Bizonyos esetekben gyors fájdalomcsökkenést, valamint mozgásterjedelem- és izomműködés-javulást eredményezhet.
3. Triggerpont injekció (Trigger point injection)
Helyi érzéstelenítőt vagy fiziológiás sóoldatot fecskendeznek a triggerpontba. Gyors fájdalomcsillapítást biztosít, és segíti a hatékonyabb fizioterápiát.
4. Perineurális felszabadítás / Hidrodiszekció (Perineural release / Hydrodissection)
Krónikus fájdalmat okozó, irritált vagy becsípődött idegek kezelésére alkalmazzák. Egy folyadékot juttatnak az ideg köré, hogy fizikailag elválasszák a környező szövetektől.
5. Neurolyticus technikák (Neurolytic techniques)
Ezeknek a technikáknak a célja az ideg fájdalomátvivő funkciójának megszüntetése. Két fő típusa van: az egyik kémiai anyagokkal (etanol, fenol) roncsolja az ideget, ami axon-degenerációt okoz. Tartós fájdalomcsillapításra alkalmas, de precíz beavatkozást igényel. A másik fajtája hő vagy fagyasztás alkalmazásával történik.
6. Neuromoduláció (Neuromodulation)
Krónikus, tartós vagy kiterjedt neuropátiás fájdalmak kezelésére alkalmas. Elektromos impulzusokat használnak az idegi aktivitás módosítására és a fájdalom csökkentésére. Két fő típusa van: perifériás idegstimuláció (PNS) és gerincvelő-stimuláció (SCS). Nagyon hiánypótlónak tartjuk ezt az összefoglalót, hiszen szakemberként fontos, hogy tisztában legyünk a különböző fájdalomcsillapító lehetőségekkel.
Rehabilitáció dekompressziós műtét után – Om El Khir Ksantini előadása
Az Aspetar kórház kiváló gyógytornásza, Om El Khir Ksantini, bemutatta a strukturált
posztoperatív rehabilitáció lépéseit dekompressziós műtétet követően.
4 fázisra osztotta fel a rehabilitációt:
1. 0-2 hét: védelem és korai mobilizáció
Ennek a fázisnak fő fókusza a rögzítő/kötés megtartása orvosi utasítás alapján, ödéma
kontroll és hegkezelés, izomlazítás, a szabadon lévő ízületek mozgástartományának
megőrzése, kíméletes, aktív mozgás fájdalomhatáron belül
2. 2-4 hét: idegmobilizációs gyakorlatok és a szenzoros reedukáció
A hangsúly ebben a fázisban a kíméletes idegmobilizáláson, a deszenzitivizáción
(textúrák, hő és vibráció) valamint a kéz és a csuklóízület proprioceptív tréningjén van.
3. 4-6 hét: funkcionalitás és az erő visszaépítése
Megkezdődhet az intrinsic és extrinsic kéz és alkarizmok progresszív erősítése, folytatni
kell a proprioceptív tréninget és a neuromuszkuláris reedukációt CKC (closed kinetic
chain) és egyensúlyi feladatokkal. Fontos megfigyelni és leépíteni az esetlegesen
kialakult kompenzációkat a felső végtag teljes egészére vonatkozóan. A fázis ki nem
hagyható részét képzi a sportoló szorítóerejének növelése.
4. 6-8 hét után: sportágspecifikus gyakorlatok és visszatérés a sportba
Bevezethetők a sportágspecifikus gyakorlatok, mint például az ütő fogása, ütés
mozdulata, dobás. Érdemes tesztelni a szorítóerőt, a reakcióidőt és a szenzoros
érzékelést.
Különösen inspiráló volt, hogy hangsúlyt fektetett a mentális felkészültségre és
önbizalomépítésre is a sportba való visszatérés során.
Összegzés
Valamennyi előadásban közös volt a multidiszciplináris szemlélet és a mentális egészség fontosságának hangsúlyozása. A dohai konferencia nemcsak szakmai fejlődést, hanem valódi inspirációt is jelentett számunkra.
Hazatérve megerősödött bennünk, hogy a kézrehabilitáció – bár apró mozdulatok sorából áll – óriási hatással van a sportolók életére és teljesítményére.
Köszönjük a szervezőknek, előadóknak és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a különleges élményhez.
És persze köszönjük a MASE közösségének, hogy lehetővé teszi, hogy a magyar szakemberek is ott legyenek a nemzetközi sportrehabilitáció élvonalában.