Tudástár 15.
Criteria for Return to Play After Hip Arthroscopy in the Treatment of Femoroacetabular Impingement: A Systematic Review Davey MS, Hurley ET, Davey MG, Fried JW, Hughes AJ, Youm T,
Menü
Az általánosan használt, az izom sérülésének három fokozatán alapuló kis mértékű, közepes súlyosságú és teljes sérülést jelképező besorolási rendszerek nem elég pontosak diagnosztikailag és korlátozott prognosztikai információt nyújtanak a klinikusok számára. Az utóbbi években számos javaslat született alternatív osztályozási rendszerekre és bár az izomsérülések prognosztikai jellemzőivel kapcsolatban újkeletű evidenciák állnak rendelkezésre, ezeket gyakran nem építették be az osztályozási javaslatokba. A British Athletics Muscle Injury Classification a rendelkezésre álló bizonyítékokon alapuló új rendszert javasol, amely megbízható diagnosztikai alapot biztosít a terápiás döntéshozatalhoz és prognosztikához. A sérüléseket 0-4 osztályba sorolják az MRI jellemzők alapján, illetve az 1-4. osztályok egy további „a”, „b” vagy „c” utótagot kapnak attól függően, hogy a sérülés myofasciális, izomhason belüli vagy ín érintettségű. Az elit sportolók körében retrospektív és prospektív vizsgálatok folynak az osztályozás validálására, kifejezetten a Hamstring sérülések kezelésében való felhasználás céljából.
Az izomsérülések gyakoriak a sportban és lényeges időkiesést jelentenek az edzésből és a versenyzésből (Freckleton és mtsai, 2013; Alonso és mtsai, 2012; Ekstrand és mtsai, 2011). A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) nemrégiben végzett tanulmánya szerint az atlétikai versenyek során bekövetkezett összes sérülés 48%-át (Alonso és mtsai, 2012), a profi labdarúgásban pedig az összes sérülés több mint 30%-át teszik ki (Ekstrand és mtsai, 2011). A Hamstring a leggyakrabban sérült izomcsoport (Alonso és mtsai, 2012), mely sérülések önmagukban klubonként átlagosan 90 nap kiesést eredményeznek egy szezonban például a profi labdarúgást tekintve (Woods és mtsai, 2004). Az izomsérülések a rögbiben (Brooks és mtsai, 2005), az ausztrál futballban (Orchard és mtsai, 2000), a kosárlabdában (Meeiwisse és mtsai, 2003) és más olimpiai sportágakban (Engebresten és mtsai, 2012) is gyakoriak.
Az osztályozási rendszerek fontosak a klinikusok, az edzők és a sportolók számára, így ezeknek prognosztikai és terápiás irányt kell adniuk. A legszélesebb körben használt jelenlegi izomosztályozási rendszerek (Kernhoffs és mtsai, 2013; Ekstrand és mtsai, 2011) egyszerűek és akár klinikai, akár radiológiai jellegűek, általában a sérülés három fokozatán alapulnak, amelyek lényegében az izom kis mértékű, közepes súlyosságú és teljes sérülését jelentik (Brandser és mtsai, 1995; Takebayashi és mtsai, 1995; Peetrons, 2002; O’Donoghue, 1984). Ezeken a széles körben használt osztályozási rendszereken belül a terminológia következetessége és a diagnosztikai egységek egyértelműsége hiányosnak tekinthetők. A jelenlegi bizonyítékok közül kevés az olyan, amely prognosztikai információt nyújt a klinikus számára, mint például az izomszakadás hossza az MRI-n (Kernhoffs és mtsai, 2013; Connel és mtsai, 2004), az MRI „negatív” sérülések (Kernhoffs és mtsai, 2013; Ekstrand és mtsai, 2012; Cross és mtsai, 2004; Gibbs és mtsai, 2004), az izomeredésétől való távolság (Askling és mtsai, 2006), az ödéma keresztmetszeti területe (Slavotinek, 2010; Cohen és mtsai, 2011) és az ín érintettsége (Askling és mtsai, 2006; Cohen és mtsai, 2011; Comin és mtsai, 2013). Az izom eredésétől való távolság jelentőségét illetően némi következetlenség tapasztalható (Askling és mtsai, 2006; Slavotinek, 2010; Cohen és mtsai, 2011), de a többi jellemzőről többször is bebizonyosodott, hogy prognosztikai jelentőséggel bírnak.
A klinikai gyakorlatban és a legújabb szakirodalomban (Stoller, 2007; Wohlfahrt és mtsai, 2013) kialakult a 0. fokozatú izomsérülés fogalma. Ez általában az izom rendellenességének klinikai tünetegyüttese a patológia képalkotón megjelenő bizonyítéka nélkül. Természetesen lehetséges, sőt valószínű, hogy gyakran strukturális patológiáról van szó, amely a jelenlegi képalkotó eljárásokkal nem mutatható ki (Meyer és mtsai, 2000; Cermak és mtsai, 2012).
Az élsport igényei egyre nagyobb diagnosztikai pontosságot tesznek szükségessé azzal a céllal, hogy a megfelelő kezelést és rehabilitációt egyértelműbb időkereteken belül lehessen biztosítani. A British Athletics orvosi csoportja ezért kidolgozott egy olyan izomsérülés besorolási rendszert, amely világos diagnosztikai keretet biztosít és a rendelkezésre álló prognosztikai bizonyítékokat használja fel az osztályozáshoz. A rendszert elsősorban a combizom sérülések osztályozására dolgozták ki, de más izomsérülések esetében is alkalmazható.
Ebben az osztályozási rendszerben az izomsérülések öt fokozatát különböztetjük meg: 0-tól 4. fokozatig, az 1-4. fokozat esetében az izomsérülés MRI-jellemzői alapján kerül kategorizálásra. A fokozatok között klinikai átfedés lehetséges.. Az 1-4. fokozat a sérülés helye és kiterjedése alapján további három diagnosztikai csoportba sorolható (a, b vagy c).
A müncheni konszenzussal (Wohlfahrt és mtsai, 2013) összhangban a „húzódás” kifejezés használata nem ajánlott, helyesebb a „szakadás” kifejezés használata az 1-4. fokozatú sérülések leírására.
Az 1-4. fokozatú sérülések esetében az „a” utótag az izom perifériáján lévő myofasciális sérülést, a „b” az izomhason belüli sérülés (leggyakrabban az izom-ín átmenetnél), a „c” pedig az ín érintettségével járó sérülést jelöli. Az izomsérülés leggyakoribb helye az MTJ (muscle tendon junction) (El-Khoury és mtsai, 1996), mely hosszabb ideig tartó és eltérő rehabilitációs szükségletekkel járhat, mint a perifériás myofasciális sérülés. Bizonyított, hogy az ínon belüli sérülés rosszabb prognózissal jár (Connell és mtsai, 2004; Cross és mtsai, 2004), így az ínon belüli sérülést a skála végén a „c” kategóriába sorolták.
Az osztályozásban szerepel egy további leíró elem, amely az izom eredési pontjához viszonyítva jelöli a sérülés helyét (proximális, középső vagy disztális harmad) (Askling és mtsai, 2006). (A Hamstring sérülések tekintetében a javaslat szerint a proximális harmad a musculus gluteus maximus alsó széle felett, a disztális harmad pedig a musculus biceps femoris rövid fejének eredési pontja alatt van.)
A 0. fokozatú sérüléseket a következőképpen osztályozzák: 0a- fokális neuromuszkuláris sérülés normál MRI-vel, 0b- általános izomfájdalom normál MRI-vel vagy DOMS-ra (Delayed Onset Muscle Soreness) jellemző MRI-vel. Elismert tény, hogy a 0. fokozatú sérülések esetében felmerülhet egy idegi komponens klinikai gyanúja, mely a sérülések bármelyikéhez hozzáadható a „+N” jelzővel (Orchard és mtsai, 2004).
A 0a fokozat a fokális izomfájdalom klinikai megjelenését jelenti, amely általában edzés után jelentkezik, bár előfordulhat edzés közben is. Gyakran együtt jár az izomösszehúzódás tudatosításával, de manuális vizsgálat során az összehúzódás gátlása vagy az erő csökkenése nem, vagy csak kis mértékben következik be. A klinikus képes lehet megtapintani a fokozott izomtónus fókuszterületét. Ez a klinikai kép valószínűleg mikroszkopikus izomkárosodás vagy perifériás idegirritáció kóros folyamatát tükrözi. A 0a fokozat egy, a szakirodalom által leírt „MRI-negatív izomsérülés”, amely a prognózis javulásával jár együtt (Kerhoffs és mtsai, 2013; Ekstrand és mtsai, 2012; Cross és mtsai, 2004; Gibbs és mtsai, 2004).
A 0b fokozat általános izomfájdalmat jelent, amely leggyakrabban a nem megszokott testmozgás után jelentkezik (gyakran excentrikus túlsúllyal), sűrűn DOMS-nak nevezve. Jellegzetes MRI-elváltozások jelentkezhetnek generalizált, több izmot érintő magas jelváltozással.
Az 1. fokozatú sérülések az izom kisebb mértékű sérülései. A sportolónál általában a sporttevékenység közben vagy után jelentkezik a fájdalom. A sportoló mozgástartománya 24 órán belül általában normális és bár kontrakciókor fájdalom jelentkezhet, az erő a klinikai vizsgálat során jól megtartott.
Az 1a fokozatú sérülések a fasciából indulnak ki és a zsírszuppresszált/STIR felvételeken magas jelváltozást mutatnak az izom perifériáján belül, legfeljebb 10%-kal az izom belsejében, illetve maximum 5 centiméter longitudinális hosszúságban. Nyílt izomrost szakadás általában nem látható ebben a sérülési fokozatban, de az 1 centiméternél kisebb, korlátozottan magas jelváltozással járó rostszakadásra utaló jelek, a fentiek szerint, még mindig ebbe a fokozatba sorolhatók. Az izomközi folyadék/haematoma az MRI-n nagyobb távolságban is kimutatható a fasciális síkokon belül.
A 2. fokozatú sérülések az izomzat közepes mértékű sérülései. A sportoló általában olyan fájdalmat érez tevékenység közben, ami miatt abba kell hagynia azt. Az érintett végtag mozgástartománya 24 órán belül általában korlátozott fájdalommal jár a kontrakció kezdetén, a klinikus által manuális vizsgálat során is észlelhető gyengeséggel.
A 2a fokozatú sérülések általában a perifériás fasciából indulva az izomba terjednek. A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekhez a sérülésekhez a kórtörténetben az irányváltoztatás során jelentkező fájdalom társulhat. Az erő kevésbé csökkenhet a 2a fokozatú sérüléseknél, mint a többi 2. fokozatú sérülésnél. Az MRI-n az izom perifériáján nagyfokú jelváltozás látható. A nagy jelváltozás vagy az adott izom keresztmetszeti területének 10-50%-át teszi ki a sérülés helyén, vagy 5-15 cm között terjed az izomban. A rostszakadás 5 cm-nél kisebb lesz (Connell és mtsai, 2004).
A 2b fokozatú sérülések az izmon belül vagy gyakrabban az izom-ín átmenet területén fordulnak elő. Az MRI-n a nagy jelváltozás vagy az izom keresztmetszeti területének 10% és 50%-a között van (Slavotinek és mtsai, 2002; Pomeranz és mtsai, 1993) vagy hosszirányban 5 és 15 cm közötti hosszúságú. Valószínűleg 5 cm-nél kisebb izomrost szakadásra utaló jelek vannak (Connell és mtsai, 2004).
A 2c fokozatú sérülések egészen az ínba nyúlnak, de az ínon belüli sérülés 5 cm-nél kisebb hosszúságú és az ín maximális átmérőjének kevesebb, mint 50%-ánál látható az axiális felvételeken.
A 3. fokozatú sérülések kiterjedt izomszakadások. A sportolónál általában hirtelen fellépő fájdalom jelentkezik. A mozgástartomány 24 órán belül jelentősen csökken és járáskor is fájdalom jelentkezik. Az izomkontrakció általában nyilvánvaló gyengeséggel jár.
A 3a fokozatú (myofasciális) és a 3b fokozatú sérülések MRI-vizsgálat során az izom keresztmetszeti területének több mint 50%-ánál vagy 15 cm-nél nagyobb hosszúságban jelentős jelváltozást mutatnak. Bizonyítékok lesznek a rostszakadásra, amely valószínűleg nagyobb, mint 5 cm.
A 3c fokozatú (intratendinózus) sérüléseknél az ínban 5 cm-nél nagyobb hosszban vagy az ín maximális keresztmetszeti területének több, mint 50%-ánál nagyobb sérülésre utaló jelek találhatók. Nincs bizonyíték a teljes szakadésára, de előfordulhat a szokásos egyenes lefutású szegélyek roncsolódása és az ínfeszülés csökkenése, ami az ín integritásának bizonyos mértékű elvesztésére utal.
A 4. fokozatú sérülések az izom vagy az ín (4c) teljes szakadása. A sportoló hirtelen fellépő fájdalmat és jelentős, azonnali tevékenységkorlátozást tapasztal. Gyakran megfigyelhető egy kitapintható rés. Előfordulhat, hogy összehúzódáskor kisebb fájdalom jelentkezik, mint egy 3. fokozatú sérülésnél.
Criteria for Return to Play After Hip Arthroscopy in the Treatment of Femoroacetabular Impingement: A Systematic Review Davey MS, Hurley ET, Davey MG, Fried JW, Hughes AJ, Youm T,
ACL protokoll Aspetar ajánlása alapján, a Melbourne 2.0 protokoll tesztjeinek kiegészítésével Fordította és összeállította: Kovács Roland – Fizioterapeuta MSc A rehabilitáció sikeresnek tekinthető, ha a páciens vissza tud térni a
A sérülés utáni rehabilitáció felépítése a „kontroll-káosz kontinuum” alapján, labdarúgók esetében Készítette: Bali Mariann – gyógytornász Egy sérülés után a megfelelően felépített rehabilitáció és a pontosan időzített visszatérés az
Táplálkozási stratégiák a sérülésből való felépülés és rehabilitáció támogatásához Energia- és makrotápanyagszükséglet Készítette: Halas Eszter – sport-specifikus dietetikus Energiaszükséglet A táplálkozás kiemelten fontos a sportolók egészsége és teljesítménye fenntartásához.
Lateralis csípő fájdalom differenciáldiagnosztikája Készítette: Kornis Krisztina, Fizioterapeuta Msc
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Értesülj elsők között a közeljövőben tartandó eseményeinkről/workshopjainkról, legújabb kutatásainkról és cikkeinkről a sportrehabilitáció témakörében!
Nem találod, amit keresel? Vedd fel velünk a kapcsolatot: magyarsportrehab@gmail.com vagy +36 30 287 64 46
8600 Siófok, Liszt Ferenc utca 2.
MAGYAR SPORTREHABILITÁCIÓS EGYESÜLET
8600 Siófok, Liszt Ferenc sétány 2.
GYIK
Impresszum
Adatkezelés
Felhasználási feltételek
Felnőttképzési szerződés
Minőségpolitikai nyilatkozat
© MAGYAR SPORTREHABILITÁCIÓS EGYESÜLET 2023 | MINDEN JOG FENNTARTVA ! | Webdesign: Dora The Brand