A sérülés utáni rehabilitáció felépítése a "kontroll-káosz kontinuum'' alapján, labdarúgók esetében
Készítette: Bali Mariann – gyógytornász
Egy sérülés után a megfelelően felépített rehabilitáció és a pontosan időzített visszatérés az edzésekbe (RTS- Return To Sport) és a mérkőzésekbe (RTP- Return To Play) alapvető fontosságú annak érdekében, hogy minimalizálni tudjuk az újrasérülés esélyét. A sérülést követő túl korai visszatérés nagyban növeli az újrasérülés kockázatát, de a kulcsfontosságú játékosok rendelkezésre állása a csapat számára szintén rendkívül fontos. A szakembereknek tehát, egyensúlyban kell tartaniuk a sporthoz való visszatérés folyamatának e két összetevőjét (csapat érdeke – játékos állapota), alapul véve a bizonyítékokat és a klinikai tapasztalatokat, hogy felmérjék a kockázatot, majd ennek megfelelően megtervezzék és módosítsák a visszatérés folyamatát.
Az edzésterhelés számszerűsítése és nyomon követése alapvető fontosságú ennek a folyamatnak az irányításában: ebben leginkább a GPS alapú rendszerek nyújtanak segítséget, melyek képesek a külső terhelések pontos monitorozására. Mindazonáltal, rehabilitációs szakemberként pl. a futóterhelés progressziójának mennyiségi adatai mellett a minőségi jellemzőire is összpontosítanunk kell.
A cél a sportspecifikus mozgások felépítése, amiket mérkőzés szituációban is magabiztosan, az újrasérülés veszélye nélkül képes a sportoló kivitelezni. Ez tartalmazza a rendkívül változó, spontán és váratlan mozgásokat, amelyek tükrözik az adott sport kiszámíthatatlan természetét. Ezt a kiszámíthatatlanságot nevezi ez a koncepció „káosz”-nak.
A „kontroll-káosz kontinuum” (Control-Chaos continuum; CCC), alapjait a GPS-adatok adják, miközben fokozatosan beépíti a nagyobb észlelési és reaktív neurokognitív kihívásokat. Ez a keretrendszer a magasan kontrollált mozgásoktól a teljesen kiszámíthatatlan „káoszig” terjed, és az alapja egy több, mint egy évtizedes tapasztalat a rehabilitáció és RTS területén az angol Premier League keretein belül.
A kontroll-káosz megnevezésekben a kontroll szó jelzi a magas szintű kontrollt a viselkedésre, cselekedetekre, mozgásokra vonatkozóan, azaz a kontrollált helyzeteket.
A káosz jelöli a kiszámíthatatlan viselkedést, azokat a cselekedeteket, mozgásokat, amik véletlenszerűnek, reaktívnak látszódnak, azaz a teljesen kaotikus helyzetek.
A sérült játékos mérkőzéseken nyújtott külső terhelését alapul véve (GPS adatok alapján) és a becsült szöveti gyógyulási időnek, illetve a monitorozható belső terhelések figyelembe vételével öt fázisú keretrendszer alkotja a Kontroll-Káosz Kontinuumot.
A diagramokon egy középső védőre vonatkoztatott példa látható, aki combizomsérülést szenvedett. Az ábrán leolvasható a becsült visszatérés az edzéshez egy 6 hetes rehabilitáció után, a folyamatosan növekvő terhelés progressziójával. A modell azonban mind a rövid, mind a hosszú távú sérülésekre vonatkoztatható, amelyek rövidebb vagy hosszabb fázisokat tartalmazhatnak – különösen, mivel a progresszió kritériumokon alapul, nem pedig időfüggő.
1. Magas kontroll (High control)
Cél: A futáshoz való korai visszatérés során a cél az alacsonyabb sebességgel történő futás mennyiségének fokozatos növelése, a nagy sebességű futások (HSR-high speed running) számának minimalizálása (<60% maximális sebesség) és a sportspecifikus mozgások fokozatos visszavezetése.
Az alacsonyabb sebesség melletti lineáris futás minimalizálja a nagy felgyorsulások és lassulások mértékét (acceleration/ deceleration), így ezek az adatok minimálisan jelennek meg ebben a fázisban. A sportágspecifikus feladatok, azaz a labda beépítése minimálisan már megjelenik, de az is csak egyenes vonalú feladatokban. A munka és a pihenés arányának helyes beállításával pedig a megfelelő energiarendszer fejlesztését tesszük lehetővé.
Intenzitás-napok diagram (Szombat-Péntek),
Recovery: regenerációs nap,
Off: teljes pihenőnap
RTR1: return to running- futás elkezdése egyenes vonalban RTR2: futás elkezdése minimális specializációkkal.
**Az edzésterhelés a sérülés típusától/súlyától függően állítható.
2. Moderate control (Moderált kontroll)
Célok: Irányváltoztatások (COD- change of direction) bevezetése labdával és labda nélkül, a kontrollt a kissé kontrollált káosz irányába tolni. Futások tekintetében a nagy sebességű futások (=HSR, >5,5 ms−1) terhelésének a progresszióján a hangsúly. Fokozatosan integráljuk a COD-t, hogy fokozatosan csökkentsük a magas kontrollt a játékoson. A felgyorsítások és a lelassítások mennyiségét az irányváltozások intenzitása és mennyisége határozza meg.
A cél egyrészt az egyre több játékszituáció teremtése a játékos saját döntéseivel; vagyis nem határozzuk meg a feladat végrehajtásának minden egyes lépését, másrészt a robbanékony távolság (explosive distance ) fokozatos növelése (2-ről 4 ms-ra – 1 <1 s) a játékos sérülés előtti edzésadataihoz képest. Növeljük a lineáris nagy sebességű futásokat (a maximális sebesség 60% –70%-át érje el), illetve növeljük a COD aktivitást labdával és anélkül, hogy növeljük a mozgás variabilitását. Ezeknek a tevékenységeknek a relatív aránya a játékostól és a konkrét sérüléstől is függ.
3. Control to chaos (Elmozdulás a káosz felé)
Célok: Futballspecifikus heti rendszer bevezetése, igazodva a csapat terhelés modelljéhez. Célunk, hogy túlsúlyba kerüljön a játékspecifikus terhelés, a magasan kontrollált feladatoktól a “káoszba” való átmenetet következik (meghatározott mennyiségű terhelés, kiegészítve váratlan akciókkal).
Az erőnlét fejlesztése ebben a fázisban már kifejezetten futballspecifikusan zajlik, technikai szempontokat is magában foglal, az irányított feladatoktól a növekvő káoszig.
A hét úgy legyen kialakítva, hogy az „intenzív” és „extenzív” edzések szabályai szerint építse be a különböző játékelemeket az edzésspecifikusság növelése érdekében.
Az intenzív futball edzés lényege, hogy kisebb területen zajló játékkal túlsúlyba helyezzük a kitámasztások, gyorsítások/ lassítások, irányváltások számát az egyenes vonalú, hosszan tartó futásokkal szemben. A gyakorlatok több rövid passzt és rövidebb mozgásokat tartalmaznak, valamint progresszív, helyzetspecifikus gyorsítást/lassítást, robbanékony mozgásokat.
Az extenzív futball a tipikus meccsigényeket tükrözi, nagyobb területeket használva a nagyobb sebesség és távolság eléréséhez. Fokozatosan építi vissza a nagyobb sebességű (>65%–80% MS) futást, aerob erőintervallumokkal, hogy megcélozza a szükséges energiarendszereket.
Intenzitás-napok diagram
(Szombat-Péntek):
kinti pálya rehabiltációra vonatkoztatva az intenzív-extenziv edzésnapok eloszlása, beleértve a pihenőnapot (off) és a regenerációt (recovery).
4. Moderate chaos (mérsékelt káosz)
Célok: Növelni a nagy sebességű futások (HSR) számát, elmozdulni a teljes káosz felé (megjósolhatatlan mozgások, minimális korlátozások), sportág-specifikus mozdulatok, valamint speciális játékgyakorlatok hozzáadásával.
Ebben a fázisban a HSR terhelés tovább növekszik mind kontrollált, mind kaotikus körülmények között. Fokozatosan növeljük az edzésidőt, ezzel is növelve a HSR-ok mennyiségét (max sebesség több, mint 75%-a), a finom irányváltoztatásokat. A sprinttávolságot fokozatosan növeljük a játékos relatív mérkőzésigényei alapján, minimalizálva a „tüskéket” (a terhelés hirtelen, akut növekedését). Ezen kívül, a technikai készségek fejlődését célzó játékgyakorlatok mellett egyre specifikusabb passz- és mozgásgyakorlatokat is építsünk be.
A heti összesített terhelésnek ebben a fázisban már el kell érnie a tipikus edzési szintet.
5. High chaos (Magas káosz)
Célok: Visszahelyezni a játékost a relatív heti edzésterhelésbe, közben olyan gyakorlatokat alkalmazunk, amelyek a legrosszabb forgatókönyvek tesztelésére szolgálnak. Ilyenek lehetnek a hirtelen gyorsítások, lassítások, ütközések.., mindezek teljesen kiszámíthatatlan játékszituációkban, azaz a teljes káoszban.
Technikai szempontok: átadás, átvétel és lövés; intenzitás szerint osztályozva rövid/közép/hosszú passzokra nézve. A felugrások, fejelések és szerelések vonatkozásában az intenzitása szerint statikus/dinamikus körülményeket is teremtsünk. A technikai elemek mennyiségét fokozatosan növelni kell, és játékos- és sérülésspecifikusnak kell lennie.
Az utolsó fázisban a pozíció-specifikus kondicionálásra helyezzük a hangsúlyt, és tükrözzük a terhelés mértékét, az edzés intenzitását a sérülés előtti edzés-eredményekhez viszonyítva. A helyzetspecifikus sebesség/erő-állóképesség gyakorlatok felkészítik a játékosokat a mérkőzés szituációkra – ahol a passz sebessége és iránya határozza meg, milyen gyorsan mozogjon a játékos. Fontos figyelembe venni az adott sérüléssel kapcsolatos kontraindikációkat, a technikai elemeket az adott sérülésre vonatkozó szempontok szerint visszavezetni (pl. külön figyelni a belsős passzokra lágyéksérülés esetén, szökdelésekre achilles-sérülés esetén..). Ez az utolsó fázis -az edzőkkel szorosan együttműködve- akár már a csapatedzés keretein belül is megvalósítható, így a kellő korlátozások mellett még fokozatosabbá tehető a csapatedzésekbe történő visszaállás.
Következtetés
Egy elit környezetben a sporthoz történő visszatérés egy dinamikus folyamat, amely egyensúlyban tartja az RTS előnyeit és kockázatait a játékos és a csapat számára. A kontroll-káosz kontinuum a magas kontrolltól a nagy káosz felé halad, és egyre kockázatosabb körülmények között adja a terhelést. A kontinuum több éves tapasztalattal vegyített tudományos bizonyítékok eredménye. Ez a keretrendszer egyénre szabott megközelítést biztosít a szakember számára az RTS-hez, amely integrálja a mennyiségi és minőségi előrehaladás kritériumait.
Források:
Taberner M, Allen T, Cohen DD Progressing rehabilitation after injury: consider the ‘control-chaos continuum’, British Journal of Sports Medicine 2019;53:1132-1136.
Barca Innovation Hub Universitas- Blanquerna Universitat Ramon Llull – Facultat de Ciéncies de la Salut -Máster Universitario en Fisioterapia de los Deportes de Equipo
