Táplálkozási stratégiák a sérülésből való felépülés és rehabilitáció támogatásához
Energia- és makrotápanyagszükséglet
Készítette: Halas Eszter – sport-specifikus dietetikus
Energiaszükséglet
A táplálkozás kiemelten fontos a sportolók egészsége és teljesítménye fenntartásához. A sérülést követően változik a sportolók energiaszükséglete a korábbi edzésterheléshez képest. Akár műtéti, akár konzervatív módon kezelik a sérülést, a páciens alapanyagcseréje (BMR) megnő, hogy megfeleljen a sejtforgalomnak a felépülés során. Az egyén kalóriaszükségletet indirekt kalorimetriával lehet mérni, vagy olyan prediktív egyenletek segítségével megbecsülni, amelyek a homeosztázis fenntartásához szükséges energiát tükrözik. Az alapanyagcsere becslésére használhatjuk fiatal felnőttek esetében 25 kcal/ttkg (ideális testsúly) képletet is. Az energiaszükséglet kiszámolásánál figyelembe kell venni a sérülés súlyosságát, melyre stresszfaktor szorzókat használnak, ugyanis az egyes sérülések eltérő mértékben növelik az anyagcserét (4. ábra). A kisebb sérülések és műtétek körülbelül 20%-al, míg a súlyosabb, kiterjedt sérülések, például égési sérülések akár 100%-al is növelhetik az energiaszükségletet.
1. ábra. A sérülés és a műtét jelentős stresszreakciót eredményez, ami rávilágít a táplálkozási stratégiák jelentőségére. A glükóz és aminosavak iránti igény megnő a szervezetben, ami hormonális választ indít és katabolikus környezetet eredményez, ezáltal a sovány testtömeg nagymértékű csökkenéséhez vezet.
Bár a mozgásszervi sérülések nem növelik ugyanolyan mértékben az anyagcserét, mint a súlyosabb sérülések, minden olyan sérülés, amely aktiválja a stresszválaszt, fokozott energiafelhasználást és izomveszteséget eredményez. Bele kell számítani az energiaszükségletbe a fizikai aktivitásból (rehabilitációs program) származó kalóriaigényt is. Ezen tényezők alkotják a képletet, melyből kiszámolható a napi energiaszükséglet: alapanyagcsere x stresszfaktor x fizikai aktivitás.
2. ábra. A sérülés és a rehabilitáció során az energiaszükséglet meghatározása az első fontos lépés. A sebgyógyulás megnövekedett energiaigénye miatt az anyagcsereszükséglet növekszik. Rövidítések: FFM: zsírmentes tömeg; RMR: nyugalmi anyagcsere.
A kalóriaegyensúly fenntartása és a sérülést követő megnövekedett energiaszükséglet biztosítása kritikus fontosságú. Mivel a fizikai aktivitás mennyisége csökken a műtét (pl. elülső keresztszalag, rotátorköpeny), sérülés következtében, ezért a legtöbb sportoló első reakciója a kalóriabevitel csökkentése, hogy elkerülje a testtömeg és testzsír növekedését. A negatív energiaegyensúly azonban negatív hatásokkal jár, mivel lassítja a sebgyógyulást és növeli az izomveszteséget.
A negatív energiaegyensúly a funkcionális erő nagyobb mértékű csökkenéséhez vezet, és meghosszabbítja a játékhoz való visszatérés idejét, ami jelentősen befolyásolhatja a sportoló karrierjét. Bár a testsúly- és testzsírgyarapodással kapcsolatos aggodalmak indokoltak, megfelelő energiabevitellel és makrotápanyageloszlással megtartható a megfelelő testösszetétel. Kevesebb szénhidrátot (körülbelül 40E%-ot) vagy a 2:1 szénhidrát:fehérje arányt (pl. 260 g szénhidrát és 130 g fehérje) tartalmazó étrend elősegíti a testösszetétel pozitív változását. A fehérjebevitel növelésével és komplex szénhidrátok beillesztésével a sportolók minimalizálhatják a testsúly- és testzsírnövekedést, miközben megfelelő mennyiségű energiát visznek be a gyógyuláshoz is. A 2. ábra bemutatja két különböző sérülés szükségletét. A női játékosnál az elülső keresztszalag szakadás 1.5-ös szorzójú stresszfaktor, ahogy a 3.ábra is mutatja. Az alkoholfogyasztást kerülni kell, ugyanis csökkenteni a sérülés során kialakuló gyulladásos választ és így rontja az izomfehérje szintézist és a sebgyógyulást is.
3. ábra. Az energiaszükségletet és a makrotápanyagok mennyiségét a műtét után és a felépülés során meg kell határozni. Összetett szénhidrátokat, jó minőségű fehérjéket és zsírokat tartalmazó étrend javasolt. Az étkezés tartalmazzon 30 g jó minőségű fehérjét összepárosítva lassú felszívódású, rostban gazdag szénhidrátforrásokkal és friss, különböző színű, mikrotápanyagokban és antioxidánsokban gazdag gyümölcsökkel és zöldségekkel, mely fokozza a regenerációt és csökkenti a gyulladás mértékét. Rövidítések: ACL: elülső keresztszalag; CHO: szénhidrát; PRO: fehérje; RMR: nyugalmi anyagcsere.
Fehérjeszükséglet
Az aminosavak iránti igény szintén jelentősen megemelkedik egy sérülés után. Az aminosavfelvétel felgyorsul, hogy támogassa a sebgyógyulást, a szövetek újjáépülését és a glikémiás kontrollt. Megfelelő táplálkozási stratégiák hiányában az aminosavak iránti fokozott igény a vázizomzat leépüléséhez vezet. A sérülés súlyosságától, az immobilizáció mértékétől és a sérülés és a műtét közötti idő hosszától függően ez a vázizomzat jelentős veszteségét eredményezheti. Az LBM (sovány testtömeg) elvesztése független kockázati tényezője a kórházi tartózkodás megnövekedett hosszának, míg az alultápláltság, különösen a fehérjehiány késlelteti a sebgyógyulást és növeli a műtét utáni fertőzés kockázatát.
A sebészeti beavatkozást követően az aminosavigény várhatóan még inkább megnő a bemetszések, szövetátültetések és egyéb másodlagos traumák gyógyulásának és helyreállításának támogatása érdekében. Az izomveszteség minimalizálása és a gyógyulás felgyorsítása érdekében célszerű lehet a fehérjebevitel növelése a műtétet megelőző napokban. Amikor a stresszválasz egy sérülés vagy seb miatt aktiválódik, a sovány tömeg veszteség megelőzésére szolgáló homeosztatikus mechanizmusok megszakadnak, ami fokozott energiafelhasználást és fehérje-anyagcserét eredményez. A sérülés okozta stressz a fehérjeszükségletet az alap szükséglethez képest körülbelül 80%-kal növeli. Aktívan sportolók számára 1,4-2,0 g/ttkg/nap fehérje ajánlott a semleges nitrogén-fehérje-egyensúly fenntartásához. Sérülésből való felépülés és immobilizáció során az izomfehérje lebomlása felgyorsul, ezáltal a fehérjeegyensúly fenntartásához magasabb fehérjebevitelre lesz szükség. A táplálkozási stratégiáknak igazodniuk kell a hagyományosabb anabolikus célokhoz, mert amikor a katabolikus hormonok emelkednek, a fehérjebevitel növelése nettó fehérjeegyensúlyt eredményez. Így a rehabilitáció során legalább 1,6 g/ttkg/nap, de inkább 2,0-3,0 g/ttkg/nap fehérjebevitel ajánlott, és kiemelten fontos, hogy minden fehérjebevitel tartalmazzon 3 gramm leucint. A leucint „anabolikus trigger”-nek nevezik, mely egy aminosav, amely elsősorban az izomfehérje szintézisének serkentéséért felelős. A magas leucin-tartalmú élelmiszerek választása, például az állati fehérjék (pl. csirke, marhahús, tej, hal) és a tejsavófehérje gyorsíthatja a regenerációt.
A fehérjeszintézis maximalizálásához egyszeri 30 g fehérjeadag optimális egészséges egyéneknél. A fehérjeszintézis serkentéséhez szükséges fehérjeadag mennyisége azonban valószínűleg megnő az immobilizáció során bekövetkező anabolikus rezisztencia miatt. A nagyobb fehérjeszükséglet mellett a fehérje bevitelének időzítése is fontos a felszívódás maximalizálása és a fehérjeszintézis optimalizálása érdekében. Az izomfehérje lebomlásának mérséklése érdekében 20-40 g fehérjebevitel javasolt étkezésenként, leucinban gazdag ételek fogyasztásával a nap folyamán. A fehérjebevitel ütemezését javasolt ébredés után 1 órán belül kezdeni, ezt követően 3-4 óránként, majd a rehabilitációs edzés körül és alvás előtt beilleszteni.
Esszenciális zsírsavak
A gyulladásos reakció sérüléskor indul be, és kritikus fontosságú az optimális gyógyuláshoz. Azonban az elhúzódó gyulladás, amely gyakran fordul elő súlyos sérülések után vagy műtéti beavatkozásnál, a gyógyulással ellentétes hatású lehet. A sérülés utáni megfelelő táplálkozás, különösen az esszenciális zsírsavak fogyasztása segíthet csökkenteni az elhúzódó gyulladásos válasz mértékét. A zsír kritikus energiaforrás a sebgyógyulás és a sejtproliferáció fokozása szempontjából. A többszörösen telítetlen és egyszeresen telítetlen zsírsavak a sejtmembránok előállításához szükségesek, míg a telített zsírsavak üzemanyagként szolgálnak. A többszörösen telítetlen zsírok 2 esszenciális zsírsavat, az alfa-linolénsavat (omega-3 zsírsav) és a linolsavat (omega-6 zsírsav) tartalmaznak, amelyeket az étrend részét kell képezzék. A sérülésből való felépülés során az egyszeresen telített zsírsavakat és a többszörösen telítetlen omega-3 zsírsavakat magas arányban tartalmazó étrend az ideális. A kalóriabevitel kb. 20-25%-ának javasolt zsírból származnia, mely 0,8-2 g/ttkg mennyiségnek felel meg. Az ajánlott napi bevitel napi 2 g omeg-3 zsírsav és napi 10 g omega-6 zsírsav. Javasolt omega-3 zsírsavakban gazdag élelmiszerek az avokádó, az olívaolaj, a hal, a len, a diófélék és a magvak. A rehabilitáció során a feldolgozott húskészítményekben, a bő olajban sült zsíros ételekben, valamint a növényi olajokban található omega-6 zsírsavakat gyulladáskeltő tulajdonságaik miatt korlátozni kell.
Tápanyagok időzítése
A tápanyagok időzítése, eloszlása a nap folyamán fontosnak bizonyult az edzésteljesítmény és a regeneráció szempontjából. Korábbi tanulmányok is bizonyították a tápanyagok időzítésének szerepét a fehérjeszintézis serkentésében, az izomkárosodás csökkentésében, a regeneráció fokozásában, és a testösszetétel javításában. Sérülés és rehabilitáció esetén a tápanyagok bevitelének időzítése jelentős hatással lehet a testtömegre, az erőre és a funkcióra, valamint a játékba való visszatérésre. Ennél is fontosabb, hogy a tápanyagbevitel össze legyen hangolva a rehabilitációs programmal. A terápia előtti és utáni órák, percek kulcsfontosságúak annak biztosítása szempontjából, hogy a tápanyagok rendelkezésre álljanak a rehabilitációs programhoz. A tápanyagok, különösen a szénhidrátok és a fehérjék rendelkezésre állása az edzés és a terápia során növelte a rehabilitációs program eredményességét (6. ábra). Ha a tápanyagok rendelkezésre álltak, nagyobb javulás következett be az erő, a funkció és a sovány tömeg növekedése terén.
4. ábra. Különösen fontos a makrotápanyagok bevitelének időzítése a nap folyamán, különös tekintettel a terápia előtti és utáni étkezésekre. Rövidítések: CHO, szénhidrátok; EAA, esszenciális aminosavak; EPA/DHA, eikozapentaénsav/dokozahexaénsav; HMB, béta–hidroxi-béta-metil-butirát; rehab, rehabilitáció; RSB, étrend-kiegészítők rehabilitáció alatt.
